- tányértörés
- leves
- sültek terítéken
A lakodalmak sikeressége a régmúltban is gyakran a vőfély ügyességén, talpraesettségén múlott.
A jó ceremóniamesternek akkor is kellő rátermettséggel, tekintéllyel kellett bírnia, nem ártott a jó humor és az úriemberi viselkedés.
Régebben vőfély csak legény lehetett, ha megnősült, többé nem vállalhatott ilyen feladatot. A későbbiekben ez enyhült, így alakult ki az a hagyomány, hogy valaki akár élete végéig is elláthatta a vőfélyi munkát.
Gazdagabb családok, úribb lakodalmak esetén nem volt ritka az sem, hogy egyszerre több vőfély szolgált. Ilyenkor megkülönböztették kis- és nagyvőfélyt. Olyan is előfordult, hogy külön vőfélyt fogadott a vőlegényes és mennyasszonyos ház. A vőfélyek a korábbi századokban csizmanadrágot viseltek, egyik kezükben szalagos botot, a másikban kalácsot tartottak. A kalács, mint jelkép mindmáig megmaradt. A vőfély személyében és javadalmazásában már az eljegyzéskor megállapodtak.
31 éves, 20 éves néptáncos múlttal rendelkező, 3 gyermekes vőfély vagyok. Néptáncos múltam alatt volt szerencsém találkozni nagy Balatonfelvidéki vőfélyekkel, akiktől elsajátítottam a mesterséget.
Eddigi lakodalmaim, melyek tisztán hagyományos hangulatban zajlottak az ifjú pár örömére, előrevetítette a boldogságukat.
Megígérhetem, hogy házzaságotok első napján semmire nem lesz gondotok, bízzátok magatokat rám, és felhőtlen vidámságban, boldog és felejthetetlen emlék lesz életetek eme legnagyobb napja.